Lada Niva - avagy miért érdemes ilyen autót vásárolni?

Minden, amit tudni érdemes a Lada 4×4-ről

Minden, amit tudni érdemes a Lada Niváról - Akár új vagy használt Lada Niva tetszett meg nekünk, mindenképpen számba kell venni előnyeit és hátrányait egyaránt.

A Lada Niva az orosz Lada autómárka egyik típusa, melyet terepjárásra fejlesztettek ki és 1977 óta gyártanak. Ezt az autót 2006 óta Lada 4×4 márkanév alatt forgalmazzák, de lényegét tekintve csak átnevezésről van szó. Amennyiben csak a Niva fontosabb adatai, főbb paraméterei (például fogyasztása), előnyei, hátrányai, illetve ára lenne érdekes, úgy azt az első kép után táblázatba foglaltuk, hogy gyorsan és könnyen megtalálható legyen, ugyanis cikkünkben a továbbiakban részletesebben is tárgyaljuk majd a típus történetét, érdekességeit és még sok minden mást.

Lada Niva, azaz Lada 4×4 Budapesten a Hungexpo-n, Automobil and Tuning Show 2017 (2017. március 26.) - Forrás: By Christo - Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=60394434

*A fenti táblázatban szereplő árak aktuálisan 2021. novemberiek, a Lada hazai, hivatalos oldaláról származnak, az alábbi linken érhetőek el: Új Lada 4x4 Urban árak. Mindebből fakadóan oldalunk közlésükért és mértékükért semmilyen anyagi, jogi, vagy bármilyen más felelősséget nem tud vállalni, nem minősülnek ajánlatnak sem, csupán tájékoztató jellegűek! Köszönjük kedves olvasóink ez irányú megértését.

A fenti táblázatban most csak a VAZ–2121 típusjelzésű Lada Niva adatai kerültek bemutatásra, a további változataié nem, de ezek paraméterei sem térnek el a fentiektől lényegesen a legtöbb esetben, de amikor ezt teszik, akkor is inkább felfelé módosulnak, mintsem lefelé. (Persze, speciálisabb esetben vannak nagyobb eltérések is.)

Szerintünk, a teljesség igénye nélkül:

• Használt állapotban könnyen elérhető és kifejezetten olcsó a beszerzési ára. (Jó ár-érték arány.)


• Kompakt felépítés = könnyű karban-tarthatóság, olcsón javíttatható.


• Kiváló terepjáró képesség - röviden kifejezve, ez az a terepjáró, amelyik tényleg minden fajta terepen képes érdemben haladni és nem is sajnál vele az ember a legnagyobb susnyásba se behajtani.


• Mivel alapvetően az orosz telekre tervezték, kiváló fűtéssel rendelkezik, így télen is ideális társ, ha terepre megy az ember.


• Jó rugózása meglepően kényelmes haladást biztosít egyenetlen talajon is.

Szerintünk, a teljesség igénye nélkül:

• Gyárilag egy kissé "elnagyoltan van összerakva", főleg a régebbi évjáratok, így ha használtan vesszük meg és "belenyúlunk", akkor időnként szinte biztosan kisebb javításokra szorul majd.


• Kifejezetten magas fogyasztás, ami a mai benzinárak mellett nem túl jó hír.


• Nem egy presztízs autó, tehát a városban biztosan nem fognak megnézni vele.

Összegezvén tehát a fentieket,

Lada Nivát annak érdemes igazán választania, aki gyakorta hasznát veszi egy alapvetően jól működő és kiváló terepjáró képességekkel rendelkező igáslónak, amivel ha baj van sem kell rá túl sokat költeni, illetve beszerzési ára sem eget rengető.

(Például akár egy esetleges pótlás esetén sem.)

Amennyiben eladó használt Lada Nivát keresnénk, úgy segítheti a majdani választásunkat ez a cikkünk: Mire érdemes figyelni használt autó választásakor?; az autó átírás költségeiről pedig általánosságban itt írtunk, nehogy kimaradjon a kocsi vásárlás költségvetésének tervezésekor valami: A gépjármű átírás költségei.

Mint már korábban említésre került, a Lada Niva (2006 óta Lada 4x4) az orosz Lada autómárka (hivatalos magyar oldal: Lada.hu) egyik típusa, melyet kifejezetten terepjárásra fejlesztettek ki.

A Lada Niva Legend, korábbi nevén Lada Niva, típusjelzése VAZ-2121 és Lada 4×4, alapvetően közútra tervezett autók, amelyeket 1977 óta az orosz (volt szovjet) AvtoVAZ gyártó tervezett és gyártott – kezdetben kifejezetten vidéki piacra, de később a városi felhasználókat is megcélzó modellekké formálódtak. A számos piacon Lada márkanéven árusított 3 ajtós, 4x4 ferdehátú 1977 óta folyamatosan készül.

A Lada Niva Legend, korábbi nevén Lada Niva, típusjelzése VAZ-2121 és Lada 4×4, alapvetően közútra tervezett autók, amelyeket 1977 óta az orosz (volt szovjet) AvtoVAZ gyártó tervezett és gyártott – kezdetben kifejezetten vidéki piacra, de később a városi felhasználókat is megcélzó modellekké formálódtak. A számos piacon Lada márkanéven árusított 3 ajtós, 4x4 ferdehátú 1977 óta folyamatosan készül.

a Niva lett a leghosszabb ideje futó terepjáró, amelyet eredeti formájában továbbra is, a mai napig gyártanak.

2020 végére a becslések szerint több mint 650 000 Lada Niva járta Oroszország, a Független (posztszovjet) Államok Közössége és más országok útjait, ami, valljuk be, nem kevés.

A Lada Niva a világ első sorozatgyártású, teljesen integrált karosszéria- és vázszerkezetű (unibody) felépítésű terepjárója. A tekercsrugós független első felfüggesztéssel kombinálva a jelenlegi crossover SUV-k elődje, amelyek szinte mindegyike ezt a formátumot követi; például ez ihlette a Suzuki Vitarát is.

2020 augusztusában a Lada átvette a 2003-as Chevrolet Niva gyártását és átnevezte "új" Lada Niva névre. 2020 decembere óta az új Lada Niva, Lada Niva Travel néven fut, míg a régi Lada Niva / 4×4-et 2021 januárjában Lada Niva Legend névre keresztelték át.

Avagy bővebben a Niváról.

Tervezői a Nivát "Land Rover alvázra épített Renault 5-ként" jellemezték.

A fejlesztése 1971-ben kezdődött, az SZKP 24. kongresszusa után, ahol Alekszej Koszigin (a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke) adta ki a tervezőknek a VAZ-nál és az AZLK-nál a feladatot, hogy vidékre - a Szovjetunió falusi és gazdálkodói számára - megfelelő autót alkossanak,

mivel a szokásos, elsősorban hétköznapi embereknek szánt Zsiguli, Moszkvics és Zaporozsecek az elszigetelt területeken nemigen váltak be mindennapi használatra, főként a meglehetősen barátságtalan terep miatt, mely a Szovjetunió nagy részét és a mai Oroszország nagy részét is alkotta/alkotja.

Még ugyanebben az évben a VAZ tervezői csapata, Vlagyimir Szolovjev vezetésével versenyezni kezdett az AZLK-val, hogy ki tud kifejleszteni egy "civilizált" és jól használható, négykerék-meghajtású járművet. Az új autót aztán, részben az 1974-es IZh-14 prototípus ihlette. Ez volt a VAZ első olyan modellje, amely nem Fiat alapú volt, bár mechanikájának nagy része a korábbi Fiat 124-es vagy 125-ös alapú Zhiguli modellekből (leginkább a VAZ-2103 és 2106) került át. A karosszériát, a négykerék-meghajtást és az első felfüggesztést azonban mind a VAZ tervezte.

Az első prototípus már 1971-ben megépítésre került, hivatalosan E-2121 jelzéssel és "krokodil" becenévre hallgatott,

mivel eleje ezt az állatot idézte, de szinte rögtön elutasításra is került, mert túlságosan is haszonjárműnek sikeredett. Továbbfejlesztett változata (2E-2121 néven) 1973-ban debütált, és jelentős előrelépést jelentett a korabeli terepjárókhoz képest, "modern", ferdehátú karosszériájával. Ezt a VAZ-1101 néven ismert prototípus ihlette (ami a Fiat 127-ből származtatnak), és Valerij Pavlovitch tervező készítette. A Fiat 127 hatása abszolút tetten érhető a Lada Niva jellegzetes "kagylós" motorháztető-kialakításán és a hátsó háromnegyed részéből, amely erősen hasonlít a 127-eshez.

A következő, 1974-es prototípus (VAZ-2121M néven) látott napvilágot és a már meglévő modellek, jelen esetben a VAZ-2103 (akkor a VAZ arzenál legújabb modellje volt) 1452 köbcentiméteres motorjának felhasználásával, valamint egyes jellemzőinek átvételével épült, mint például a krómozott lökhárítók, valamint a fényszórók és hátsó lámpák, műszerek, ülések, kormánykerék és sok más alkatrész.

A következő évben ennek a prototípusnak két változatát módosították, hogy lehetővé tegyék az 1478 köbcentis UZAM-412 motor beszerelését, amely eredetileg az AZLK-412 szedánt, ismertebb nevén a Moskvich 1500-ast hajtotta. Az első tesztek után azonban hamarosan kiderült, hogy az említett motor komoly hibákkal érkezett az újonnan tervezett autóhoz (például az UZAM-412 egyszerűen túl nagy volt a Niva motorteréhez, ami miatt az első részt kissé meg kellett hosszabbítani és így túl nehéz lett, ami által az autó gyengébb gyorsulást és stabilitást ért el és a pótkereket is át kellett helyezni a csomagtartóba, ami nagyon praktikátlannak bizonyult). A Niva Moskvich motorral való meghajtásának gondolatát végül elvetették és az előző motorra váltottak a natív VAZ-ból.

Az említett 1974-es prototípus, a 2121M aztán 1975-ben készen állt a tömeggyártásra; Az új VAZ-2106 megjelenése azonban ugyanezen év végén késleltetést eredményezett, mivel 1976-ban egy másik prototípust fejlesztettek ki erre a modellre, amely hamarosan a hatodik és egyben az utolsó (szériagyártású) prototípus lett.

Gyártásának kezdetéig a Nivát Vadim Kotljarov (a VAZ akkori főtesztelője) vezette tesztelőkből álló csapata tesztelte az egykori Szovjetunió legnehezebb terepein, például az Urál-hegységben és Szibériában, valamint a Kazah SSR (Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság) és a Pamír-hegység sivatagaiban, a Tádzsik SSR-ben (Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság), ahol katonai megfelelőjével szemben olyan modellek sorakoztak fel, mint az UAZ-469, sőt néhány nyugati terepjáróval szemben is tesztelték, mégpedig a brit gyártmányú Land Rover Series és a Range Rover Classic ellen. Itt mutatkoztak meg először kiemelkedő terepjáró képességei, amelyek a hatékony (állandó) négykerék-meghajtáson alapulnak, amely az osztóművel és központi differenciálzárral, valamint a rövid tengelytávval (csak 2,2 m), a viszonylag kis tömeggel (valamivel több mint egy tonna), a felfüggesztéssel és a kis méretekkel (3,74 × 1,68 m) kiváló kombinációt alkot, hogy a magas hasmagasságot (kb. 265 mm) már ne is említsük.

Ezenkívül hozzájárultak ehhez még a nagy, de keskeny kerekei (175/80-R16 méret) is, amelyek eredetileg hazai tervezésű "Voltyre" VLI-5 magas futófelületű abroncsokat tartalmaztak és viszonylag erős talajnyomást biztosítottak, így jó terep teljesítményt nyújtottak a csúszás vagy elakadás tekintetében is. Például az 1973-as és 1974-es kísérletek során a Niva megmutatta, hogy képes megmászni egy 58 fokos lejtőt is és akár 60 cm-es vízbe és 100 cm-es sárba vagy hóba is képes felmenni rajta. Szolovjev a következő évben meghalt, és a projekt főtervezői helyét ezután Pjotr Prusov mérnök vette át, aki végül magára vállalta az autó végső befejezését.

1976-ban jelent meg az utolsó prototípus a Nivából, amelyben a motort 1568 köbcentisre cserélték, amely a szovjet korszak legerősebb motorja volt a VAZ kínálatában és a legújabb modelljükből, a VAZ-2106-ból vették át (amelyből a sorozatgyártású, első Niva generációt is úgy általában származtatták). Ezen kívül ez a prototípus állandó négykerék-meghajtással és zárható központi differenciálművel ellátott osztóművel is rendelkezett.

Mindezek után a VAZ végső prototípusa jobb tervezést és valós teljesítményt mutatott, mint az AZLK megfelelője, a Moskvitch 416, így az SZKP 25. kongresszusa után ugyanabban az évben, márciusban jóváhagyták a gyártását. (Ennek megfelelően a Moszkvics prototípust a kormány elutasította a sorozatgyártás tekintetében.)

A hazai, azaz szovjet vásárlók a következőképpen írták le:

"Nagy sebességű autó az összes VAZ-modell továbbfejlesztett képességeivel és kényelmével."

"A Zsiguli sebességének és kényelmének kombinációja egy UAZ képességeivel".

A jármű tényleges gyártása a következő évben, 1977. április 5-én kezdődött, míg az első exportmodellek 1978-ban jelentek meg a párizsi autószalon kiállításán és gyorsan el is foglalták a négykerék-meghajtású járművek európai piacának legalább 40%-át, s ezzel a típus a Lada legjobbja lett az exportra történő értékesítés tekintetében.

Sőt, az 1980-as évek elejétől A Lada Niva lett az egyetlen szovjet autó, amelyet Japánban is értékesítettek. A sikernek azonban ára is volt, ugyanis az exportigények és azok kiemelt prioritása miatt a hazai vásárlók hosszú várólistákra kerültek, annak ellenére, hogy az autót, mint az már említésre került, elsősorban a szovjet emberek számára fejlesztették ki.

SNR

2021. november 7.